Egyrészt egy jól megrajzolt környezettel találja magát szembe,másrészt egyszerû kezeléssel,
melyet pár nap,legrosszabb esetben egy hét alatt meg tud tanulni.Nincsenek parancsok,
egy file nevét,helyét csak akkor kell tudni,ha nincs a hozzárendelt helyen.Egyszerûen,ha
minden a helyén van,akkor könnyen,gördülékenyen megy minden.Node ha valami eltûnik,
kitör a káosz,fõleg,ha sajat dolgot nem talál.Ekkor a program manager képes elszállni,és a
Windows kifagy <sokaknak ismerõs lehet ez a mondat : "Rohadt Windows,megint kifagyott!!!">.
Ez jó esetben kellemetlen,és csak a lopott Windows-t kell újra feltenni (vagy az originalt,ha valaki
a Rotschild család tagja...);rosszabb esetben a progman.exe halála elõtt még egy szeretetcsomagot
elhelyezett gépünkben,és mondjuk véletlenszerûen szállnak el az alkalmazások legközelebb.
Bár ez utóbbi ritka,de vírus nélkül is sikerült már produkálnia egy Windows 3.11-nek itt...

Szóval a legnagyobb baj a grafikus felületre való hajtás,és a mindent-egérrel-kezelünk elve.Ugyanis
az egér mókás jószág.Szereti,ha a hozzá adott meghajtóprogram utasítgatja õt,és nem a Windows.
Viszont a Windows egérkezelõje elnyomja az eredeti drivert,annyira,hogy kilépés után sem játszik
ezzel.Tehát,ha kiléptünk;onnan kezdve nincs egér...és ez sokszor volt már kellemetlen.Ezt még lenyelné
az ember,de a relatív lassúságot már nem.A Windows ugyanis még egy 486-oson is tud lassú lenni,ha
akar.Érthetõ,C-ben írták,ami erre alkalmatlan,mivel nincs olyan közel a géphez,mint kéne.A sok részalkalmazás
miatt jobb lett volna a jó öreg assembly...Viszont így,a sebességbõl feladva,nyertek a felhasználókkal
kapcsolatban,ui. a szép környezet és a felhasználóbarát hozzáállás sokat jelentett,és jelent is mind a mai
napig.